Oké, szóval az ember elhatározza, hogy szakállat növeszt. Ez eddig szép és fasza. De vajon alkalmas-e rá egyáltalán?
"Az igazi férfi szakállas." - hangzik a régi bölcsesség. Van azonban egy szomorú igazság.
Nem minden férfi képes valódi szakállat növeszteni.

Ezt a képet egy felhasználó töltötte fel magáról az Internet állára. Elmondása szerint ez két hónap növesztésének eredménye.

...What?
Ennyi idő alatt egy szakállnak nem így kellene kinéznie. Dúsan burjánzó szőr helyett a srác szakálla egymagában produkálja az összes szakállnövési... hm... rendellenességet. Szegény barátunk egyike azon balszerencséseknek, akik nem születtek a szakáll viselésére. Legalábbis jó ideig.

De miért van ez, hogy egyeseknek csak ennyit sikerül összehozniuk egységnyi idő alatt, míg mások tobzódnak a szőrben? (Egy másik felhasználó képe, szintén két hónap növesztés után.)

Az, hogy hogyan nő a férfi arcszőrzete, sok tényezőtől függ.
Ott van rögtön a genetika. Nem mindegy ám, milyen géneket örököltünk. Nagyjából ez határozza meg a növekedés sebességét, a szőrszálak erősségét, és azt, hogy az arc mely részein domináns a növekedés. Ha rossz számot húztunk a genetikai lottón, onnantól nagyjából cseszhetjük.

Ott van aztán az életkor, mint tényező. Vannak olyan máker állatok, akik a megfelelő génekkel felvértezve már tizenéves korukban frankó szakállat tudnak növeszteni, míg mások akár 30 éves korukban is görcsölhetnek a prepubertáskort idéző pihéikkel. Általánosságban azonban elmondható, hogy jó esetben az ember 25-30 éves kora körül, illetve afölött jut abba a korba, amikor már képes valódi, egybefüggő szakállat növeszteni. (A második felhasználó láthatóan legalább egy tizessel idősebb.)

No meg aztán ezen kívül szerepet játszik a tesztoszteron, a különböző szervezetbe jutó tápanyagok, valamint az, hogy mennyivel kentük meg Fortuna istenasszonyt. Egyszóval az, hogy mi szakállat szeretnénk növeszteni, az egy dolog, az meg egy másik, hogy a testünk lehetővé teszi-e.

Milyen nehézségekbe ütközhetünk szakállnövesztés közben?
Hát... ott vannak például...

A dalmataemberek

Az első kellemetlen jelenség, amivel találkozni lehet, az a foltos szakáll esete. A férfiak elég jelentős részére jellemző, hogy egybefüggő bunda helyett az arcuk bizonyos területein kopasz, vagy gyérebb foltok jelentkeznek.
Van, akinél ez elég kicsi, és megfelelő szőrzetvastagság esetén a körülötte növő szőr nagyjából elfedi. (Odinnak, Zeusznak, meg a többi szakállas istennek hála én ebbe a kategóriába tartozom, pedig a borostakorszakban eléggé paráztam.)
Vannak aztán azok, akiknél ezek a kopasz foltok akkor is feltűnőek, ha már hosszabb szakállat eresztettek. És hát lássuk be... ez azért elég... örm... érdekesen tud kinézni.

Ilyen esetben talán jobban tesszük, ha ideiglenesen lemondunk a teljes arcot elfedő szakállról, és ehelyett arra a területre koncentrálunk, ahol jobban nő a szőr. Néhány évet körszakállal is le lehet húzni, amíg hozzá nem erősödik az arc többi része. Jó esetben. Ha nem... akkor az angol szakik szavajárásával élve:"It's genetics, man."

A rettenetes nyakszakáll

Van aztán, hogy a szőr csak a nyak alsó részén nő, az arcon és az állon pedig csak pihe jelleggel, vagy egyáltalán nem. Ez, ahogy észrevettem, szintén a fiatalabb szakállnövesztők "betegsége", de valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan oknál fogva vannak, akik máshol is tudnának szőrt növeszteni, ennek ellenére tudatosan burjánsztanak (ezennel szót alkottam) magukra ilyen... lényeket.

Abraham Lincoln büszke lenne, de...eeeeezt inkább talán nem kellene erőltetni. Értem én, hogy minél erősebben szeretne szakállat az ember, annál jobban örül bárminek, amit képes összehozni. De ha kizárólag csak nyakszakállat vagyunk képesek felmutatni, akkor inkább játsszunk kivárásra. Később vissza lehet térni a projektre, amikor már a pofarészen is nőnek azok a fránya szőrszálak.

Csatlakozási hiba

A harmadik jelenség, hogy gyakran az ajkak alatti részen nem serken szőr, így a bajusz nem csatlakozik a szakállhoz. Lássuk be: az igazi, jól kinéző szakáll egyetlen szőrkontinens, nem pedig két (vagy több) autonóm sziget. Ha valaki ennek ellenére engedi hosszúra nőni, az számíthat rá, hogy nemigen hívják majd meg a meló utáni sörözésekre.

Ha szakállnövesztésre adjuk a fejünket, 1-2 hetes borosta korában érdemes állapotfelmérést végezni, és megnézni, akadnak-e gyér foltok, ha igen, mekkorák, a száj alsó részében is nő-e szőr, aztán ennek fényében eldönteni, merre tovább. Növesztés, vagy várakozás?

No persze mindenki maga dönti el, mit hord a saját arcán. Tudom, mert nekem se lehetett 14 évesen megmagyarázni, hogy az a kis szöszmösz, amire olyan kurva büszke vagyok az állam alatt, az nem szakáll. 16 évesen azt nem hittem el, hogy nem kéne erőltetni a vékony bajszocskát, amihez hasonló csak egy mexikói rakodómunkásnak, bizonyos Pepito Gonzalesnek van a világ túlsó felén. 18 évesen pedig leütöttem volna, aki szembesít vele, hogy a pöttömnyi, félrenyírt állpemzli és a jóval fölötte húzódó leheletgyenge bajuszvonal az kurvára nem "körszakáll".

Én is elkövettem a magam hibáit. Nem a levegőbe beszélek.

Egy "szakállast" nem igazán lehet meggyőzni arról, ha rossz fazonú, vagy rosszul nőtt arcszőrzetet visel. Én legalábbis rohadt büszke voltam bármire, amit képes voltam produkálni. Érdekes fejet is vágok a régi képek visszanézésekor. Ennek ellenére nem azt mondom, hogy ha valakinek ilyen problémák jelentkeznek a szakállával, az meg se próbálja. De jelzem, milyen dolgokkal lehet találkozni ezen az utazáson.

Talán ezzel a bloggal sikerül pár csúnyább buktatót kikerülni.