A blogban részletekbe menő tippek, trükkök, leírások is vannak/lesznek a szakállnövesztés egyes részleteire, fázisaira vonatkozóan.
De most készítek egy néhány lépésből álló összefoglalót. Egyfajta áttekintőt, hogy mégis mi mentén érdemes gondolkodni, ha valaki úgy dönt, hogy belép az északi félistenek klubjába.

0. lépés - A döntés

Mielőtt belekezdünk ebbe az egészbe, érdemes egy kis önvizsgálatot tartani és feltenni magunknak a kérdést:
Miért akarok szakállas lenni?
Ki akarok fejezni valamit? Különbözni akarok a többségi társadalomtól? Voltak gyerekkori példaképeim, akik inspiráltak? Tartozni akarok valahova? Vagy csak túl sok a macera a napi borotválkozással, én meg lusta vagyok?
Nem mindegy ugyanis, hogy az igény honnan ered. Saját magunkból, vagy külső elvárásokból? Más az, ha valaki azért akar szakállat növeszteni, mert saját magának van igénye rá, és más az, ha épp ez a divat a bölcsész körökben, vagy ha épp valamiféle közösségi/vallási előírásnak kell megfelelni a szakállnövesztéssel.

1. lépés - A csupaszítás

Ha aktuálisan nincs szakállad, akkor ez nem lépés. De lehet, hogy jelenleg is van valamiféle szőr az arcodon. Ha az király, akkor persze nem érdemes piszkálni. De ha valami nem stimmel vele, és ezúttal tudatosabban akarsz szakállat növeszteni, akkor érdemes teljesen lecsapni az egészet a fenébe, és a nulláról kezdeni.
Meg fogsz fiatalodni vele, de ez ezzel jár.

2. lépés - A várakozás

Bár a The Beards arról énekel, hogy két hét alatt remek kis szakállat lehet növeszteni, ez azért egyénenként változik. Lehet, hogy két hét alatt már olyan sűrű borosta nő az arcodra, hogy már szakállnak nevezhető, de lehet, hogy nem. A külföldi fórumokon a 4-6-8 hét tengelyen mozog az az idő, amire azt mondják, hogy addig nem szabad macerálni, vagdosni, formázgatni, hanem egyszerűen csak hagyni kell, hogy nőjön magától.

3. lépés - A formaválasztás

A várakozási időszak végére már egyértelművé válik, hogy kinek hogy nő a szakálla. Ez néhány mázlista disznótól eltekintve a legtöbb embernél nem egyenletes. (Főleg ha fiatalabb szakállnövesztőről beszélünk.) Lehetnek területek az arcon, ahol jobban/sűrűbben/erőteljesebben nő a szőr, máshol ritkásabban vagy gyengébben.
Ennek fényében érdemes megvizsgálni, hogy egyáltalán milyen lehetőségek állnak előttünk. Ha a pofarészen, az állcsont fölötti területen például nagyon foltos, akkor egy teljes szakállal talán nem érdemes kísérletezni. Lehet, hogy kompromisszum, de olyankor ki lehet egyezni a kör- vagy a kecskeszakállal egy időre. A későbbiekben az idő múlásával a szőrnövekedés még erősödhet.

(Azt gyanítom, a stílusok legtöbbjének nincs is általánosan elfogadott magyar megfelelője)

4. lépés - A határvonalak meghúzása

Én ugyan azt vallom, hogy nem érdemes megvárni a második hónap végét azzal, hogy formát adjunk a szakállaknak, vannak, akik azt mondják, hogy legyen minél hosszabb, mielőtt először belevágsz. Ha rossz helyre húzod meg az arc- vagy a nyakvonalat, könnyen elcseszheted, és kezdheted elölről.
Ugyanakkor, ha hagyjuk, hogy a nyakon, az ádámcsutka alatt/körül is nagyon megnőjön, meg az arccsont környékén, az igénytelenséget fog sugározni, és azt eredményezheti, hogy beszólogatnak. A pszichológiai nyomás pedig sok kísérletezőt eltántorított már attól, hogy szakállat növesszen. Hiszen ki bírja sokáig, hogy állandóan cseszegetik?
A nyakról, a szem alól, valamint a fül mögötti kis háromszög részén ezért általában tanácsos leszedni a felesleges szőrt, hogy némi formája legyen a frissen serkenő szakállnak.
Erről már írtam korábban. Bár az ehhez kapcsolódó pontos útmutató még várat magára.

5. lépés - Kisolló-hadművelet

Ha megvan a forma, és már egy, két, esetleg három hónapnál járunk, azt fogjuk tapasztalni, hogy egyes random szőrszálak jelentősen nagyobbak, vastagabbak a többinél, ráadásul az istennek sem akarnak beilleszkedni a közösségükbe, és állandóan kóborolnak. Esetleg egész csomókban találunk olyan területeket a szakállunkban, ahol több szőr nő, mint máshol, és látványosan kitüremkednek az egységből.
Ilyen esetekre kell szerezni egy kisollót, vagy egy kis fejet a szakállvágógéphez, amivel vissza tudjuk igazítani a partizánokat a szakáll egységes formájába.
Ezért lenne jó, ha nálunk is lenne minden sarkon borbély, vagy ha a fodrászok nem kapnának szívszélhűdést a szakállak láttán, mert otthon nagyon könnyen el lehet bénázni, ami megfelelő gyakorlat híján akár az egész szakáll abortálásához is vezethet.

6. lépés - Olajozás

Ha sikerült elérni a hosszabb szakállat, úgy szaporodnak vele a feladataink. A formát fegyelmezni kell, elfekszi az ember, beletúr, és máris szétáll, durva drótkefeszerű, kiszáradt szőrszálak dúsítják, tapintásra kellemetlen.
Ilyenkor kell használni a szakállolajat.
Néhány csepp a szantálfa- borsmenta- vagy citromfűillatú csodából, és máris puha, selymesen illatozó, könnyen kezelhető szakállcsodával léphetünk embertársaink közé.
A szakállolajakról itt írtam egy kis összefoglalót.

7. lépés - Profit

Mire idáig jutunk, valószínűleg már teljes barátságban leszünk a saját szakállunkkal, megismertük igényeit, a lehetőségeinket, tudjuk, hogyan lehet kezelni.
Tulajdonképpen már csak az maradt hátra, hogy hátradőljünk, és élvezzük a szakállas életformát, meg az ezzel járó mindenféle személyre szabott előnyöket.
Közösségi megbecsülés, modellkarrier, felfokozott női figyelem, vagy csak a sima jóérzés... kinek mi kell.