Hogy vannak, akik mindentudó tanácsadónak hisznek. 

Ezt gyorsan kifejtem, aztán utána folytathatjuk a blogot. 

2013-ban azért kezdtem foglalkozni a blogírás ötletével, mert szembesültem azzal a hiányossággal, hogy alig van magyar nyelven elérhető tudásanyag a szakállakról, a szakállnövesztésről, a szakállakkal kapcsolatos kozmetikai termékektől. 

Elkezdtem utánaolvasni a témának, kicsit jobban körüljárni, hogy mégis mi hogy van. Olvasgattam külföldi fórumokat, youtube videókat néztem, sőt, még szakkönyvet is rendeltem az Amazonról a szakállak kultúrtörténetéről, hogy na, mégis egy kicsit jobban képbe kerüljek. 
Aztán ezt a feldolgozott információt elkezdtem publikálni. Azonban még alig írtam néhány blogbejegyzést és facebook posztot, (voltaképpen ahhoz képest, ami sikerült felderítenem, meglehetősen keveset) és máris rám sokan rám találtak. 
Ezzel nincs is baj.
Gondolom mindenki arról álmodozik, hogy majd sokan olvasgatják, amit ír, szanaszéjjelosztják facebookon, és mindenki úgy járul elébe bölcsességért, mint Oravecz Nórához. 
Én nem. Engem ez rohadtul megijeszt. 

Azért ijeszt meg, mert tisztában vagyok vele, hogy még mindig milyen keveset tudok.
Rengeteg a tanulnivaló, én pedig még csak épp elkezdtem lépéseket tenni ezen az úton, ehhez képest egyre másra kaptam az olyan facebook üzeneteket, sőt az e-maileket, hogy

"Helló, megmondanád milyen a szakállam? Adj tanácsot! Értékelj!"

Én pedig csak ültem a gép előtt, mint Rozi a moziban.
Aztán rendszerint addig addig halogattam a válaszolást, míg végül rendszerint elsunnyogtam. (Ha esetleg te, kedves olvasó, olyan vagy, akinek nem válaszoltam: Bocsánatodat kérem.)

De Barátom. 

Én mondjam meg, milyen a szakállad? 
Én mondjam meg, hogy levágd-e? 
Én mondjam meg, milyen stílust hordj? 
De hiszen az a te szakállad!

Nem. 
Én nem akarok megmondóember lenni. 
Nem tudok és nem fogok felelősséget vállalni más arcszőrzetéért. 

A szakállnövesztés nehéz dolog. Türelmet, kitartást és fegyelmet igényel. 
Mindennél fontosabb azonban, hogy a saját szőröd a te arcodon nő. Te élsz vele a nap huszonnégy órájában, te viszed az utcára az emberek közé, neked kell helyt állnod vele a mindennapokban, ezért a saját döntésednek és a saját felelősségednek kell lennie, hogy mit növesztesz. 
A tiéd. 
Szerintem a döntés és a felelősségvállalás az olyan férfias dolog. (Én is aktívan próbálom megtanulni. Épp ezért akarom folytatni a blogot.)

Azt tartsd szem előtt, hogy érezd magad jól vele!
Semmi értelme olyasmit hordani, ami szorongást vált ki belőled. Ha rosszul érzed magad, mikor tükörbe nézel, mert foltos, gyengén nő, vagy furcsa színű, senki sem kényszerít, hogy teljes szakállat növessz (holott nagyon jól tudom, nagyjából mindenki viking akar lenni.) 

Amit én tudok nyújtani: 

Általam feldolgozott tudásanyag, érdekességek a szakállak világából, képek, esetleg szakállas zenék. 

Ennek szellemében folytatom a blogot.