Egy kis érdekesség a szakállak világából.

A fene se gondolta volna, hogy egy 11 éves kislány mennyire belenyúlhat a világ alakulásába a szakállak által.
Pedig ez történt. Mert kvázi beszólt az USA leendő elnökének, aki ennek hatására vált olyanná, ahogy azóta is ismerjük a történelemből.

1860 október 15-én, néhány héttel azelőtt, hogy Abraham Lincolnt az Egyesült Államok elnökévé választották volna, egy 11 éves kislány, bizonyos Grace Bedell levelet írt neki, amelyben arra kérte: növesszen szakállat, hogy jobban nézzen ki.

(Lincoln szakáll nélkül)

Grace később így emlékezett:
Akkoriban Westfieldben, New York államban laktunk. Édesapám, aki hűséges republikánus volt, hazahozott egy képet Lincolnról és Hamlinről. (...) Ismerik Mr. Lincoln fiziognómiáját, emlékeznek magas homlokára a szánalomra méltóan szomorú szemek fölött, a szögletes állra, a száj feletti mély vonalakra. Ahogy néztem a képet, azt mondtam édesanyámnak: "Szakállal jobban nézne ki. Írok is neki egy levelet."

Kedves uram!

Édesapám most ért haza a vásárból, és hozott egy képet önről és Mr. Hamlinről. Én csak egy 11 éves kislány vagyok, de nagyon szeretném, ha ön lenne az Államok elnöke, ezért remélem, nem gondol túl merésznek, amíért írni merek egy olyan nagy embernek, mint ön. Ha van önnek korombeli lánykája, kérem, adja át neki üdvözletem, és kérje meg, hogy ő válaszoljon nekem, ha ön nem tud választ küldeni a levelemre.
Van négy bátyám, és néhányan mindenképpen önre szavaznának, de ha megnövesztené a szakállát, megpróbálnám rávenni a többieket is, hogy önre szavazzanak, ön sokkal jobban nézne ki szakállal, mivel az arca olyan vékony. Minden hölgy szereti a szakállakat, és nógatnák a férjeiket, hogy szavazzanak ők is önre, és akkor ön lehet az Elnök. Édesapám is önre fog szavazni, és ha férfi volnék, én is önre szavaznék de így is megpróbálok megszerezni önnek minden szavazatot. Egyébként a kép körül a kerítés nagyon szép, van egy kishugom is, még csak kilenc hetes, de már nagyon kis ravasz. Kérem, a válaszlevelét küldje Grace Bedell-nek, Westfieldbe, Chautauqua, New York Állam.
Többet nem írhatok, válaszoljon erre a levélre hamar. Viszlát!

Grace Bedell

Lincoln néhány nap múlva válaszolt is a levélre.

Springfield, Illinois, 1860, október 19.

Miss Grace Bedell

Drága kis hölgyem

Kézhez vettem 15-ei keltezésű kellemes levelét.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy nincs leányom - három fiam van. Egyikük tizenhét, másikuk kilenc, a harmadik pedig hét éves. Ők, és az édesanyjuk alkotják családomat.

Ami a szakállat illeti, még soha sem hordtam. Az emberek talán úgy vélnék, hogy ez csak afféle bolondos hóbort, ha most kezdeném, nem gondolja?

Őszinte jóakarója:
A. Lincoln

A levélben tehát nem tett semmiféle ígéretet. Csakhogy úgy tűnik, a kislány mégis elindított benne valamit.
November 25-én, tehát kicsivel több, mint egy hónappal a válaszlevél megírása után Lincoln álla alatt már jól észrevehető pamacs fejlődött.

Amikor elindult Illinoisból Washingtonba a beiktatási ceremóniára, az útja New York Államon keresztül vezetett. Westfieldben is volt egy vasútállomás, ahol ezrek gyülekeztek, hogy láthassák a frissen megválasztott elnököt.

A New York World 1861 február 19-i lapszáma így számolt be az eseményekről.

Westfieldben érdekes esemény történt. Kevéssel a jelölése után Mr. Lincoln levelet kapott egy kislánytól, aki a külsejét feljavítandó, azt sürgette, hogy növesszen szakállat. (...) A helységbe érkezve emlékezett az esetre, és azt mondta, ha az ifjú hölgy a tömegben tartózkodik, szeretné látni. Némi lökdösődés támadt, a sokaság közepéről pedig egy idősebb úriember közelített, aki lányát, egy ránézésre tizenkét-tizenhárom éves kisasszonyt vezetett, akit úgy mutatott be Mr. Lincolnnak, mint westfield-i levelezőpartnerét. Mr. Lincoln lehajolt, megpuszilta a gyermeket, és néhány mondatot váltottak. A kislány tanácsa nem ment veszendőbe. Néhány hónapos szakáll borítja (vagy inkább díszíti) az elnök úr arcának alsó részét. A kisleány hamvas arcát bizonyára megcsiklandotta a szőr, melynek növekvéséért ő volt a felelős.

Bedell az eseményekre később így emlékezett.

Lemászott hozzám, és leült mellém az állomás szélére.
- Gracie - mondta. - Nézd a szakállamat. Miattad növesztettem.
Aztán megpuszilt, és soha többé nem láttam.

A találkozás emlékét Westfieldben ma szobor őrzi.