Szakállnövesztés. 24. hét 
Az utóbbi időszakban különböző kontextusokban többször hallottam a  Batthyány-kormány pénzügyminiszterének nevét, mint az általános iskolánkban, amikor azt sulykolták a fejünkbe, hogy '48-'49, forradalomésszabadságharc, szebbaláncnálmintakard meg ilyenek, amiket akkoriban nagyjából föl sem fogtunk. 
Mostanában ilyesféléket löknek az arcomba a kollégák, ismerősök, ha hirtelen fordulok eléjük valami kevésbé megvilágosított folyosóról:
(Hozzáteszem egyébként, nekem eddig még csak kizárólag 30 és 60 év közötti pasi kotyogott be):
- Mi van, Kossuth Lajos hasonmásversenyre készülsz? 
- Miért növesztesz Kossuth-szakállat? 
- Nagyon szokatlan látni, hogy egyre több ilyen korodbeli fiatalember növeszt ilyen Kossuth-szakállat. 
- Koossuuuuuuuthhhh Lajoooooos aaaaaazt üzenteeeeeeee....
Szívem szerint ilyenkor a következőket válaszolnám: 
"Uraim: Önöktől, akik nálam idősebbek, s ennek okán vélhetően tapasztaltabbak is, talán joggal várhatná el az ember, hogy - főleg ezekben a vészterhes időkben, mikor magyarságunk, s történelemtudatunk látszólag ennyire felértékelődött - jobban tisztában legyenek Kossuth Lajos személyével, és az őt politikailag nagyon is meghatározó arckarakterológiai jellegzetességeivel. De fájdalom, ezen a téren látványos hiányosságokat tapasztalok, így amíg láthatólag halvány büdös fingjuk nincs róla, mi a különbség egy rendes- és egy Kossuth-szakáll között, addig megkérem önöket, tartózkodjanak arcberendezésük fölösleges levegőztetésétől, ne pusztítsák itt előlem az oxigént, és úgy általában véve takarodjanak a picsába."
Ehelyett általában csak morgok valami közepesen vicceset, aztán ott hagyom őket, miközben felírom magamban az "Ez se túl értelmes" listámra. 

De tényleg. Mi is a különbség? Mi az a Kossuth-szakáll? Akinek persze szeme, és némi logikája van, magától is rájöhet, de talán nem árt írni erről egy kis tisztázást. 

Kossuth Lajos. A reformkor egyik meghatározó politikusa, Széchenyi nagy ellenlábasa, sokan imádták, sokan köpködik az emigrálás miatt, vannak, akik azt mondják, feleslegesen vitte az országot a balhéba. Ezt talán hagyjuk a műkedvelő történészekre. Mi most az úriember arcával játszunk egy kis játékot. 
Azt fogom csinálni, hogy beteszek ide egy képet Kossuth Lajosról, alá egy random szakállat, megint egyet Kossuth Lajosról, megint egy szakállat. Na, mehet? 

Na, mostanra az olvasói levelekből rájöttem, hogy ide 98%-ában értelmes emberek járnak tájékozódni. Feltételezem, mostanra mindenki lecsapta a nagy piros gombot: 
"Tudom! Kossuth Lajos álláról... a szőr le van borotválva a francba!"
DING DING DONG! Pontosan! 

Kossuth Lajos azért annyira jellegzetesen felismerhető, mert a szakálla nem egy átlagos szakáll. Ebbe bizony bele van csupaszítva. 
A magyar szakállviselésről tervezek majd egy külön posztot szerkeszteni (de az nagyon nagy meló lesz és feldolgoztam hozzá egy fél könyvtárat, csak nincs lelkierőm, hogy leseggeljek beszerkeszteni) elöljáróban és röviden legyen elég annyi, hogy a szakállviselés a forradalmat megelőző időkben elsősorban a polgárság viselete volt, ott is jobbára a nős férfiak előjoga. Vidéken inkább a bajuszviselés dívott, a városi közegben azért a német hatás jobban érvényesült. Tehát szakállakat lehetett látni, csak nem népképviseleti-elemként vagy komplett osztályokat jellemző szimbólumként.
A szabadságharc leverése után azonban sokan (vidéken is) a bukott ügy iránti szimpátiájukat kifejezendő, Kossuth Lajoséhoz hasonló, tehát középütt kiborotvált szakállat kezdtek magukra növeszteni. 
A passzív-ellenállás jellegzetes formája lett. 

„Láttam a Kossuth-szakáll divatját, amely nehezen kezelhetőségével némileg szimbólum is volt, mint akár a kurucos, fonott hajviselet a fejedelem hajdúinak elmúlása után. A Kossuth-szakállas férfiról nyomban meg lehetett állapítani, hogy ambíciói közé nem tartozik az a cél, hogy valaha udvari bálon is megjelenhessen. Mellőzés, néha még üldözés is járt ezzel a szakállviselettel, de még papok is viselték, például a lengyel határszélen, a podolini magyar piaristák, ahova ritkán jött látogatóba felettes hatóság. És akkor is azt mondhatták a szerzetesek, hogy a szűk, kemény papi gallér miatt nem tudják nyakukról leberetváltatni a szőrzetet.” (Krúdy Gyula: Podmaniczky Frigyes szakálla, 1924)

Vidéken is felbukkant. Tanyagazdákon, iparosokon, halászokon jelent meg ez a fajta arcszőrviselet. Én a magam részéről azt feltételezem, hogy ahol addig csak bajuszt hordtak, sokan akkoriban láttak egyáltalán szakállat, hacsak nem a le-leruccanó városi polgárok arcán néha-néha.
Ha tippelnem ilyesféle párbeszédek hangozhattak el. 
- Oszt az mi a kend arcán Józsi bátyám? 
- Hát szakáll. 
- Szóval az ilye'? Jau van...
Valahol érthető, hogy a Kossuth-szakáll sokak fejében összekapcsolódott az egyáltalában vett szakáll képével. Pedig a kettő nem ugyanaz. A Kossuth-szakáll az egy szakállviselési stílus, egy forma, aminek meghatározott alakja, módja, szabálya van. Az állon nincs szőr, a bajusz nem csatlakozik a szakáll együttesébe.
De hogy még ma is itt tartsunk? Hát komolyan már...

Megjegyzem: idős korára Kossuth is szép, tömött, mindenhol egyenletes szakállat növesztett, nem tartotta meg a jellegzetes stílust. 

Úgyhogy nem: nem növesztek Kossuth-szakállt, a Kossuth Lajos-hasonmásversenyről pedig épp történelmi hűtlenségem okán zárnának ki.
Rakjuk rendbe a tényeket!